Mr. D. volt messze a legnépszerűbb tanár az iskolában. Mivel jóképű
volt, egyedülálló, és csak néhány évvel idősebb a diákjainál, nagy népszerűségre
tett szert a lányok körében. Mivel imádta az autókat, nagy népszerűségre tett
szert a fiúk körében. Az egyik évben az egész iskola Mr. D. újonnnan megrendelt
autójáról beszélt: egy Ford Mustangról, minden sportkocsik legjobbikáról. A
diákok csaknem ugyanolyan csalódottak voltak, mint Mr. D., amikor januárban
annyi előjegyzés érkezett a modellre, hogy még néhány plusz hónapba telt, amíg
a helyi kereskedésbe megérkezett a kiválasztott autó.
De végül csak megjött! Micsoda szépség! Csillogó piros lakk, magasfényű
króm lökhárítók, letisztult vonalak, áramvonalas forma; egyértelműen magas
sebességre tervezett, nagy teljesítményű gép volt. Az órák után a fiúk és a
lányok a kocsi körül keringtek, és hallgatták, ahogy Mr. D. az egekig
magasztalja: milyen halk a motor, milyen szépen veszi a kanyarokat, milyen
hamar gyorsul százra. A legjobb az egészben az volt, hogy Mr. D., hogy
felvágjon a szeme fényével a lyukasórájában, elvitte a diákokat egy próbakörre.
Az egyik legkedvesebb emlékem a középiskolából az, amikor végre én is
beülhettem Mr. D. autójába. Az utolsók között kerültem sorra, mert Mr. D.
lyukasórája alatt nekem órám volt. Végül egyik nap a közös óránk után
kirohantunk az autóhoz, beszálltunk és nekivágtunk a városból kivezető, hosszan
és egyenesen elnyúló útnak. Aztán Mr. D. megállt, megfordult, a városra
mutatott és rámvigyorgott. „Készen állsz?”
„Igen!”
Mr. D. berúgta a motort és gázt adott, csak úgyfüstölt mögöttünk az út.
Egy perc múlva már 180 km/órával száguldottunk – holott a legmagasabb
megengedett sebesség 90 km/óra volt! Hogy a törvényen kívüli kaland izgalma
teljes legyen, Mr. D. még igazolást is írt nekem, mert 10 percet késtem a
következő órámról.1
Aztán bekövetkezett a tragédia. Egy hónappal a nyári szünet előtt
valaki ellopta Mr. D. Mustangját. Az egész iskola el volt keseredve, de persze
Mr. D. a legjobban. A szeretett autója, amelynek annyira örült, a szeme fénye,
amelyre várt, és amelyre gyűjtött (és amely törlesztésére még mindig részletet
kellett fizetnie), eltűnt! Rendőrségi jelentések, végtelen papírmunka a
biztosítótársasággal és városszerte kiragasztott hirdetések következtek. A
rendőrségnek azonban nem sikerült megtalálnia az autót. Olyan nyomtalanul tűnt
el, mint Mr. D. boldogsága. Egyesek úgy vélték, bontóműhelybe került, ahol darabjaira
szedték és az alkatrészeket a tengerentúlra szállították.
Véget ért a tanév, és a Mustang nem lett meg.
Amikor újra elkezdődött az iskola, mindannyian kiváncsian lestük,
vett-e új autót Mr. D. De nem, még mindig azt a vacak tragacsot vezette,
amelyet a Mustáng előtt, és még mindig fájt a szíve a veszteség miatt.
Az új tanév hatodik hetében Mr. D. kapott egy telefonhívást. A
rendőrség végre megtalálta az autóját! A rossz hír az volt, hogy egy
roncstelepen, több mint 300 kilométerre a várostól. Az alvázszám alapján a
telep dolgozói rájöttek, hogy a kocsi lopott, és értesítették a rendőrséget.
Mr. D. rohant a roncstelepre.
Micsoda szomorú látványban volt része! A féltőn óvott autó helyett egy roncsot
talált. Az egyik visszapillantó betörött, a másik teljesen eltűnt. Az első
szélvédő és az egyik ablak is be volt törve. Az oldalán lévő mély karcolások
arról tanúskodtak, hogy nem bántak vele kesztyűs kézzel, és nem nézték, minek
mennek neki vele. Amikor meg akarta nézni a motort és felemelte volna a
motorháztetőt, nem sikerült. Számtalan horpadás és repedés tartotta szilárdan a
helyén, megakadályozva, hogy felnyíljon.
Nagy volt a felháborodás másnap az iskolában, amikor megtudtuk, hogy
Mr. D-nek ráadásul fizetnie kellett
érte, hogy elhozhassa azt a roncsot! Elvégre mégiscsak az övé volt! Nagyon
igazságtalannak tűnt a számunkra, hogy 200 dollárt kellett fizetnie a
roncstelepnek csak azért, hogy visszakapja, ami jog szerint az övé. Mr. D.
mégis visszavásárolta az autóját. És aztán olyat tett, aminek egyesek végképp
semmi értelmét nem látták: elvitte egy karosszériajavító-műhelybe!
Mr. D. meg akarta javíttatni az autóját! Jópáran nem értettük, miért
nem vesz egyszerűen egy újat, de Mr. D. értette. Azt az autót szerette; pontosan azt a bizonyos autót akarta.
Kezdetét vette a szerelés lassú folyamata. A karosszéria-szervíz kijavította a
horpadásokat, és kicserélte azokat az alkatrészeket, amelyeket nem tudtak
megszerelni. Az autó belseje annyira megsérült, hogy a sofőrülést teljesen ki
kellett cserélni, a többit pedig át kellett kárpitozni.
Végre elérkezett a nap, amikor a karosszériajavító-műhely telefonált:
Mr. D. elmehetett a kocsiért. Kész is volt! Micsoda szépség! Csillogó piros
lakk, magasfényű króm lökhárítók, letisztult vonalak, áramvonalas forma; egyértelműen
magas sebességre tervezett, nagy teljesítményű gépnek tűnt. Aztán felnyitotta a
motorháztetőt. Még egy felnőtt férfi is elsírta volna magát attól, amit ott
látott. A szépséget nem lehetett vezetni. Még nem.
Mr. D. elvontatta az autót egy szerelőhöz, és a helyreállítás lassan
újrakezdődött. Új motorra volt szükség, meg még sok más javításra. Hónapokig is
eltartott a munka, mivel sok alkatrészt meg kellett rendelni. Végül egy tavaszi
napon Mr. D. nagy büszkén a Mustanggal jött az iskolába. Gyönyörű volt! Az új
festés fényezésén szikrázott a reggeli napfény. A csillogó lökhárítók
visszatükrözték a köré sereglő diákok arcát. Magas sebességre tervezett, nagy
teljesítményű gép lett újra. Különös módon Mr. D. most még jobban szerette az
autóját, mint korábban. Bár rengeteg idejébe, energiájába, vesződségébe és
pénzébe került, most, hogy visszavásárolta a roncstelepről és visszaszerezte
korábbi fényét, még értékesebb volt a számára, mint annakelőtte!
Nagy hatással volt rám, hogy végignéztem ezt a két tanéven keresztül
tartó drámát. Azon kívül, hogy nem értettem, hogy tud valaki ennyire lelkesedni
egy autóért, az sem fért a fejembe,
miért fektet Mr. D. annyi időt és pénzt éppen ebbe az autóba? Miért nem vesz egyszerűen egy másikat? Ha már úgyis
annyi pénzt költ a szerelésre, vehetne egyszerűen egy vadonatújat is.
Ahogy idősebb lettem, megértettem, miért hozott Mr. D. ilyen
áldozatokat, hogy visszaszerezze és megjavíttassa az autót. Nem akármilyen
autóról volt szó: ez az ő autója
volt. Igaz, ellopták tőle, de mégis hozzá tartozott. Ezért volt rá hajlandó,
hogy 200 dollárt fizessen egy roncsért. Ezt
az autót szerette, és ha egyszerűen vett volna helyette egy másikat, az már nem
lett volna ugyanaz.
Pontosan ezt csinálta végig Jehova is értünk. Amikor Ádám és Éva bűnbe
estek, könnyen újrakezdhette volna az elejéről! Eltörölhette volna őket a föld
színéről, Luciferrel és az angyalaival együtt! Az emléküket is kitörölhette
volna a szent és ártatlan teremtmények elméjéből. Elvégre ő a Teremtő! Ki
akadályozhatta volna meg? Soha senki nem szerzett volna róla tudomást!
De Ő tudta volna.
A Teremtőnek könnyű lett volna egészen új teremtményekkel kezdeni újra
a teremtést. Sokkal könnyebb, mint megjavítani azt, ami elromlott. De Ő mégis a
megváltás útját választotta.
Jehova elhatározta, hogy mindenáron megmenti a bűnös fajt Önmagának. A
Fiú, aki egy az Atyával célban és szeretetben, beleegyezett a drága döntésbe.
Ők ketten szövetséget kötöttek. Nem hagyják magukra és nem cserélik le a bűnös
fajt. Helyette helyrehozzák a hibát, és ha ez megtörtént, az emberek visszakerülhetnek
a Teremtő kegyébe.
Az isteni szeretet kigondolt egy tervet az
ember megváltására. [Jehova] megszegett törvénye a bűnös életét követelte. Az
egész világegyetemben csak egy lény volt, aki az ember érdekében ki tudta
elégíteni a törvény követelményeit. Mivel [Jehova] törvénye olyan szent, mint
[Jehova] maga, csak vele egyenlő lény tehette jóvá áthágását. Senki más, csakis
[a Fiú] menthette meg az elbukott embert a törvény átkától, és hozhatta ismét
összhangba a mennyel. [A Fiú] kész volt magára venni a bűn terhét és szégyenét
– a bűnét, amely annyira sérti a szent Istent, hogy miatta az Atyának és a
Fiúnak el kellett válnia egymástól. [A Megváltó] kész volt a nyomorúság
feneketlen mélységébe hatolni, hogy megmentse a megrontott emberiséget.2
Ez hihetetlenül drága vállalkozás volt! Az isteni törvény, a Szeretet
Törvénye tökéletes volt és ezért nem lehetett megváltoztatni. A törvény
előírásai egyszerűek és világosak:
Engedelmeskedj
és élni fogsz
Tagadd meg az engedelmességet és meghalsz
Ahhoz, hogy az emberiség megmeneküljön, először meg kell váltani.
Megváltani annyit tesz: visszavásárol, kivált, fogságból, rabszolgaságból vagy
bármely más kötöttségből és kötelezettségből kiszabadít vagy felszabadít… a
váltságdíj megfizetése által… az eladott dolog visszavásárlása; az érték
megfizetése által a tulajdon visszaszerzése… megment, visszakap. A váltságdíj,
amelyet meg kellett fizetni, a halál volt, mivel „csaknem minden vérrel
tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”
(Zsidókhoz 9:22)
Jehova Fia Já nagyszerű Báránya, amely elveszi a világ bűneit. (ld
János 1:29) A Mindenható Fia az Emberiség Megváltója, mivel Ő fizette meg az árát a bukott faj
megváltásának a haláltól. A Megváltó pontosan tudta, hogy a halála váltságdíj.
Azon az estén, mielőtt elárulták volna az Utolsó Vacsora közben áldást osztott:
„És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből
mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért
kiontatik bűnöknek bocsánatára.”
(Máté 26:27, 28)
A Megváltó úgy beszélt a halálról, mintha álom lenne. Amikor Lázár
meghalt, így adta a tanítványoknak tudtára, hogy fel fogja támasztani: „Lázár,
a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.” (János 11:11) Az élet
forrása számára a halál csak alvás – pihenés a munka után. A megváltás miatt
van az, hogy Já gyermekei számára a halál nem több, mint alvás.
Nem az a halál, amit a Messiás halt. A Megváltó a „második halállal” halt
meg, amelyet mindenkinek el kell szenvednie, ha visszautasítja a felkínált
megváltást. Ezért élt át olyan lelki gyötrelmeket a kereszten, hogy a
keresztrefeszítés fájdalmát alig érezte. A második halál teljes és totális
elválás Jehovától, minden élet forrásától. Ezért szakadt ki belőle a kiáltás:
„Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (ld.: Máté 27:46) A
kereszten a Megváltó magára vette minden egyes bűn súlyát, amelyet valaha
elkövettek vagy el fognak követni a jövőben.
Ő, aki bűntelen, magára vette a bűnösök minden bűnét, hogy azok
megváltást nyerjenek, és a bűnösök visszakerüljenek Jehova kegyébe. Az Ő
feltámadása bizonyítja, hogy bűntelen életet élt, mivel az isteni törvény
kimondja, hogy aki engedelmeskedik, az élni fog. Ez a biztosíték mindenki számára,
hogy ha bíznak a Megváltóban, akkor ők is újra életre kelnek, még ha korábban
„el is aludtak” Őbenne.
A megváltás folyamata azonban még nem teljes. A váltságdíjat
megfizették, de ennyi történt. A következő lépés a helyreállítás. Mr. D. 200
dollárért kiváltotta az autóját a roncstelepről, de azt ekkor még nem lehetett
vezetni. Mielőtt újra beleülhetett volna a Mustangba, alaposan és gondosan helyre kellett állítani azt. Eleinte Mr.
D. még csak fel sem tudta nyitni a motorháztetőt, hogy ránézzen a motorra.
Először a külső karosszéria-munkálatokat kellett elvégezni.
Sok párhuzam vonható az emberi élettel is. A Megváltó először gyakran
az ember külső dolgaival foglalkozik. Az elmét először a függőségektől kell
megtisztítani, mint az alkohol, a kábítószer, a nikotin, a filmek, a zene vagy
a regények, amelyek ködbe burkolják az elmét. Ez után lehet csak tiszta és áll
majd készen a helyreállítási folymat következő lépésére. Ez a második lépés már
láthatatlan az emberi szem számára.
A véges elme számára lehetetlen felfogni a megváltást. Olyan misztérium
ez, amely meghaladja az emberi tudás határát, az azonban, aki viszatér a
halálból az életbe, az megérti, hogy ez az isteni valóság.
Lehetetlen,
hogy véges elme felfoghassa a megváltás művét. Titokzatossága meghaladja az
emberi tudást, aki azonban átmegy a halálból az életre, az megérti, hogy ez
isteni valóság. A megváltás kezdetét személyes tapasztalat révén ismerhetjük
meg. Eredményei pedig kihatnak az örökkévalóságra.3
Az emberiség megjavításában a Szentlélek vállal aktív szerepet. Ezt a
Megváltó a szélhez hasonlította: nem lehet látni; senki nem tudja, honnan jön
és hová megy, de érezni lehet és a hatása
látható.
Bár
maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők. Ugyanígy nyilvánvalóvá
válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki
átérezte a megmentő erőt. Amikor [Jehova] Lelke átveszi az uralmat a szív
felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a
gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és
összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény
tükröződik. Senki sem láthatja a kezet, amely leemeli a terhet, nem láthatja a
mennyei udvarokból alászálló fényt. Az áldás akkor jön, amikor a lélek hittel
aláveti magát [Jehovának]. Ekkor az emberi szem számára nem látható hatalom új
lényt hoz létre [Jehova] képmására.4
A Teremtő ismerte a legmélyebb igazságot. A megváltás helyreállítás
nélkül neM vezet el az üdvözülésig.
Ahhoz, hogy a bukott faj újra egyesülhessen a Teremtővel, a szívünk mélyét is
meg kell tisztítanunk minden bűntől. Úgy kell újjáalkotni az elmét, hogy az
Atya képe imét bevésődhessen a lélekbe.
Ezt nem tudja elvégezni mindenki maga. Ez csak a Já Fiába vetett hit
segítségével történhet meg, mert csak az Ő érdemei által menekülhetünk meg. Ezt
ígérték mindenkinek, aki hisz:
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a
kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek,
és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet
megőrizzétek és betöltsétek. …és lesztek nékem népem s én leszek néktek
Istenetek. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól. (Ezékiel
36:26-29)
Az üdvözülés terve sokkal többre vonatkozik az egyetlen lélekért
fizetett váltságdíjnál. A célja, hogy az isten képét újra helyreállítsa az
ember lelkében. Az így megváltott és helyreállított lélek még közelebbi
kapcsolatba kerül istennel, mint ha soha nem esett volna bűnbe, mivel a
Megváltó, miután egyszer emberi testet öltött, örökké egy marad az
emberiséggel.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus
Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus
Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál
törvényétől. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A
ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon
ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten
választottait? Isten az, a ki megigazít. Kicsoda az, a ki kárhoztat? Kicsoda
szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy
üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? De
mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, mert
meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem
magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az
Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (ld. Rómaiak
8.)
Jehova „ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által … A ki az ő
dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma
szavával fentartja a mindenséget, … Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
(Zsidók 1:2-4)
Jehova egyszülött Fiának neve különleges és tele van jelentéssel. Ezt
hangsúlyozza Pál is, aki rámutat, hogy a Fiú öröklés révén olyan nevet kapott,
amely kiválóbb az angyalok nevénél.
Valamit megörökölni annyit tesz: „vérségi kapcsolat révén átvesz. A fiú
örökölte az apja erényeit…” Mivel a Megváltó Jehova Fia, olyan nevet örökölt, amely minden más név felett
áll.
A Megváltó megszületése előtt évszázadokkal így bíztatta Mózest Jehova:
„Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted,
hogy megőrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet
elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; … mert az én nevem van ő benne.” (Exodus
23:20-21)
Az örökkévaló Atya neve, Jahve, benne van a Fiú nevében. Gábriel
arkangyal azt a mennyei utasítást kapta, hogy mondja meg Máriának, hogyan
nevezze a Fiát.
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: „Örülj, kegyelembe fogadott!
Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.”
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy
micsoda köszöntés ez?!
És monda néki az angyal: „Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az
Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét
JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr
Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét. „ (Lukács 1:28-32)5
Ahogyan az Atya személyes, isteni neve esetében, a Fiú nevének
jelentősége is a meghatározásában rejlik.
A Megváltó nevében rejlő szép jelentés azt a mindenre kiterjedő
megvilágosodást jelenti, amelyet az üdvözülés jelent a bűnösöknek. A Jézus azt
jelenti:
- Jézus ments
meg! (Segélykiáltás az Egyetlenhez, aki segíthet.) - Jézus megment!
(Örömteli felismerése a ténynek.) - Jézus megment (Folyamatos
jelen idejő történés.) - Jézus megváltás
(Mindenre kiterjedő kijelentés, aki és ami a Megváltó.)
A bűnösök megmentésének terve nem utólagos gondolatként alakult ki. Nem
a bűnbeesés utáni ötletelés során, hirtelen elhatározásból merült fel. A
megváltás terve felfedte a múltban évszázadokon át megőrzött titkot. Ez a
titok, hogy ha valaha megjelenik a bűn, az Atya mindenáron megmenti a
teremtményeit. Az emberiség megmentése olyan önfeláldozást kíván az Atyától,
amely zavarba ejti a gyarló emberi szívet. A megváltás terve azonban nem azt
jelenti, hogy mindenki megmenekül. Felajánlja ezt a lehetőséget a bűnösöknek, de nem kényszeríti őket, hogy elfogadják
a felajánlott üdvözülést.
Jehova feláldozta a szeretett fiát, hogy az embereknek megadja a válsztás lehetőségét! Milyen csodálatos
szeretet! Miközben semmiféle biztosítékuk nem volt arra, hogy bárki is ezt a
felbecsülhetetlen értékű ajándékot választja, az Atya és a Fiú szövetségre
léptek, hogy a bűnös fajt bármi áron megmentsék Önmaguknak!
A Megváltó neve önmagában is arra bátorít, hogy higyjünk és fogadjuk el
a felkínált ajándékot. Ez a hitet erősíti: Jehova a végsőkig amellett áll, aki
Hozzá és a Fiához tér meg.
A Megváltó nevének jelentősége egyértelműen látszik az Apostolok
Cselekedeteinek 4:12 versében: „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem
is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk
megtartatnunk.” Milyen lényeges megállapítás! „Nem is adatott emberek között az
ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Az apostolok
láthatólag megértették a Megváltó nevének jelentőségét:
Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját
veszi az ő neve által mindenki, a ki
hiszen ő benne. (ApCsel 10:43)
Annakokáért [Jehova] is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet,
a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus
Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippibeliekhez 2:9-11)
„Isten pedig azt parancsolja, hogy Fiában, Jézus Krisztusban higgyünk,
és szeressük egymást. Ezt parancsolta nekünk maga Jézus is, amikor velünk
volt.” (1János 3:23 NKJV)
Jézus neve a különböző nyelvekre történő átírás során alakult ki. Nem
közvetlenül a héberből vagy az Újszövetség nyelvéből, az arámiból, származik.
Ahogyan azt az Ószövetségben is olvashatjuk, a „Yahushua” nevet mások
is használták abban az időben. Talán a legismertebb közülük Józsué, Nun fia,
aki elvezette Izrael gyermekeit az Ígéret Földjére. És bár Józsué neve nem a
pontos átírása a „Yahushua” -nak, még így is közelebb áll hozzá, mint a név
„Jézus”. Ugyanis, ha közelebbről is megvizsgáljuk a Megváltó nevét, rá kell
jönnünk, hogy a héber ábécé nem tartalmazott „J” betűt. Sőt, valójában az
angolban is viszonylag új betűnek számít.
A „J” betű (ami aztán nagy mértékben befolyásolta a „Józsué” és „Jézus”
nevek kialakulását) a 17. században jelent meg az angol nyelvben. Az első angol
nyelven íródott könyv, ami különbséget tett az I és a J betű között, 1634-ben
jelent meg. A „J” betű lett utolsóként hozzáadva a 26 betűből álló angol
ábécéhez. Azt ezt megelőző időkben az „I” betűt használták, amit „Y” -nak
ejtettek.
A hallelujah szó tökéletesen
illusztrálja e betű fejlődési folyamatát. Amikor Noah Webster a 19. században
megjelentette szótárát, ragaszkodott hozzá, hogy „I” -vel írja a szót (HALLELUIAH),
annak ellenére, hogy abban az időben már elterjedt a „J” használata. A hallelujah szó jelentése „dicsérjétek az
Urat!” Webster az alábbi megfigyeléseket tette a szó jelentésével kapcsolatban:
„Az alábbi szót helytelenül írják „j” vel, a Germán és más európai
nyelvcsaládok helyesírási szabályainak megfelelően, ahol a „j” hangértéke „y”.
Az angol hangérték szerinti kiejtés azonban lerombolja a szó szépségét. A „j”
hang valószínűleg hibás az olyan szavakban, mint Jehovah, Jordan vagy Joseph,
hiszen eltorzította a szavak igazi kiejtését: Yehovah, Yordan, Yoseph.
Ez a fajta torzítás manapság lehetséges de a Halleluiah szó esetében nem volt elfogadható.
A „Yahushua” név Jézusra való átváltozása jól megfigyelhető a Józsué
név görögre történő fordításakor. Még egyszer: Józsué a héber „Yahushua”
megfelelője. Amikor a Kr.e. 2-3. században elkészült az Ószövetség görög
fordítása, a fordítóknak szembe kellett nézniük a Józsué/Yahushua nevek
átírásának problémájával. A név ugyanis két olyan hangot is tartalmazott,
aminek nem volt görög megfelelője: Y
és Sh.
Annak érdekében, hogy a név fordítása olyan közel legyen az eredetihez
amennyire csak lehetséges, mégis érthető legyen a görögök számára, több
lehetséges betűzéssel is próbálkoztak:
Angol betűkkel írva ez így nézne ki: IESOUS (ee-ay-soos). A név
megváltoztatásához hozzájárult az a tény is, hogy az „ua” végződés görög
átiratban egyesszámú, nőnemű toldalék. Ez összezavarta a görög olvasókat,
hiszen így egy női névre utalt! A legtöbb görög férfinév ugyanis „sz” -re
végződik:
Akhilleusz
Leonidász
Ikarusz
Erebosz
Hermész
Aineiasz
Láertész
Apollosz
Próteusz
Ariszteidész
Ulysess
Midász
Minósz
Odüsszeusz
A Név megváltoztatása azonban komoly vádakat
szült a pogány írók részéről. Azt állították ugyanis, hogy az Ieosus név valójában megegyezik a
démon-istenük, Zeusz, nevével, hiszen aki fülel, hallhatja a Zeusz és az ee-ay-soos szavak kiejtése közötti hasonlóságot. Zeusz volt a görög
panteon főistene, nevét gyakran illesztették más nevekhez, földrajzi helyekhez,
így kifejezve iránta érzett tiszteletüket. A „-szusz”, „-szeusz”, „-szousz”
végződések pedig egyszerűen csak fonetikus kiejtései e pogány istenségnek. A
Szent Hegy, a Parnasszosz, vagy a görög hős Odüsszeusz szintén ezekben a
toldalékokban végződik. Zeusz két fiának neve (Dionüszosz, Perszeusz) ugyanígy
végződik, így adózva apjuk emlékének.
A görög latinra
történő fordítása során a nevet Iesus-ra
változtatták. Az „us” végződés a latinban hímnemű, egyesszámú alakot jelöl
(ahogyan az megfigyelhető az alábbi latin férfinevekben: Claudius, Augustus,
Aurelius, Marcus, stb…). A Jézus név latin formáját egy angol bibliában
használták először 1560-ban. Érdemes megfigyelni, hogy bár Iefus-nak írják, ez valójában a latin forma Iesus. Az óangolban ugyanis, a szóközépen elhelyezkedő „s” betű nagyon hasonlított egy áthúzás
nélküli „f” betűre.
Vannak nyelvek, amik a latin formát használják,
és Jesu-nak (yay-zoo) vagy Jesús-nak (hay-soos) betűzik. Ezekkel a
megváltoztatott nevekkel viszont az a probléma, hogy egyikben sem található meg
az Atya kifejezés, pedig ezt a Fiú nevének tartalmaznia kellene! Ahhoz, hogy igaz
hittel szólítsuk meg az Urat, ismernünk kell a nevét! Ez a név pedig Yahushua,
és nem Jézus!
Yahushua felismerte az Atya nevének
jelentőségét, és az emögött rejlő küldetést, hogy megmentse azt, ami elveszett.
„Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön,
azt befogadjátok.” (János 5:43, KJV)
Izajás próféciája a Messiás eljöveteléről így hangzik: "Ezért az
Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el" (Izajás
7:14, KJV). Immánuel szó szerint azt jelenti: „velünk az Isten”. Ő Jézus, a Mindenható örök Isten fia.
Jézus testesíti meg az Atya személyét. Annyit biztosra tudunk,
hogy amióta leszállt közénk, velünk van a megpróbáltatásainkban, együttérez
velünk bánatunkban. Minden bűnös tudhatja, hogy a Teremtő a bűnösök barátja. A
megváltás során a mindenható, mindentudó, mindenhol jelen lévő Jehova az isteni
szeretet megtestesítőjeként jelenik meg. A Fiúban láthatjuk az Atyaisten szeretetét, és
az örökkévalóig dicsérjük az Atyát Végtelen Ajándékáért:
Immánuel, "velünk az Isten"
Jézus Jehova emberi megtestesítője.
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az
Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle
semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek
világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta
be.
(Lsd. János 1:1-5.)
A szeretett tanítvány, János, magasztos szavai az emberiség
Megmentőjének természetét és küldetésének célját tárják fel. Jézus korábbi
létezéséről és a mindenható Atyaistennel a teremtésen keresztül megvalósuló
egyesüléséről árulkodik.
Az isteni Név tanulmányozása szavak tanulmányozása. János szóhasználata
ebben a bekezdésben nagyon érdekes. Hogy megszemélyesítse a Fiút, hogy elmondja
Ki és Mi ő nekünk, illetve az Atyának, János Igének nevezi őt.
A szavak a kommunikáció szempontjából
rendkívül nagy jelentőséggel bírnak. Szavak nélkül csak hamis és pontatlan
kommunikáció lehetséges. A morgás, a mosolyok és a homlokráncolás csak bizonyos
helyzetekben használnak. A fontosabb információk átadásához szavakra van
szükség.
A szavak gondolatokat fejeznek ki. Ez az oka annak, hogy János „Igének” nevezte Jézust. Jézus a
kezdetektől fogva egy az Úrral. Ő volt
az Atya pontos képmása; nagyságának, méltóságának, dicsőségének, jóságának
megtestesítője. Azért szállt le közénk,
hogy megmutassa nekünk milyen is az Atya valójában. Azért szállt le közénk,
hogy a saját életén keresztül kinyilvánítsa az Atya gondolatait, érzéseit.
Ahogyan Izajás megjövendölte, azért szállt le közénk, hogy érezzük, „velünk az
Isten” (Izajás 7:14; Máté 1:22, 23)
Azzal, hogy leszállt közénk, . . . [Jézus] felfedte . . . [Jehova] kilétét
mind az embereknek, mind az angyaloknak. Ő volt az Ige, amely által az isteni
gondolatok hallhatóvá váltak. „Azért tette ezt, hogy dicséretet szerezzen
dicsőséges kegyelmének, amellyel megajándékozott bennünket szeretett Fia, Jézus
Krisztus által. Tette ezt kegyelmének magasztalására, mellyel bennünket abban a
Szerelmesben megajándékozott, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel
megajándékozott minket szeretett Fiában.” (Efezus 1:6)
A megváltás azonban nem kizárólag Isten földi gyermekeiért történt. Kicsiny
világunk magába foglalja a világmindenség minden tudását . . . Isten kegyelme
és megváltó szeretete olyan téma, „a
mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni” (Péter 1:12). A Megváltó kegyelmét elnyerők és az
elesettek is meglelik tudásukat és dalukat a kereszten. Meglátjuk majd, hogy az
Isteni arcot körülragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet dicsősége. Meglátjuk
majd, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye a földi élet és a mennyek törvénye;
hogy a szeretet, ami "nem keresi a magáét” (Kor 13:5) az Atya szívében
lakozik. Az Atya személye a jámbor és alázatos Fiúban nyilvánul meg, akinek
dicsőséges fényét ember nem közelítheti meg.
Az Atyát a Fiú testesíti meg. Ha Jézusra tekintünk, az Úr, Jehova
gondolatai és érzései mutatkoznak meg: őszinte szeretet, jóakarat, türelem,
jóság, béketűrés és könyörület mindenki számára. A Megváltóról alkotott képünk
még akkor is változatlan maradna, ha az Úr a mennyekből a földre szállt volna,
és üdvösségét palástolva, emberi testben rejtőzve élte volna életét. Az Atyát
látjuk és halljuk a Fiú minden cselekedetében, az Úr minden tanításában, minden
egyes megbocsátó szó és tett mögött. A Fiú életének minden részlete arról
árulkodik, hogy milyen lenne az Atya emberi alakban.
Jézus
az élő Jehova egyetlen nemzett Fia. Az Atya számára ő a szó, mely
kifejezi a gondolatot: a gondolat hallhatóvá válik. A Fiú az Atya szava. Jézus
egyszer így szólt Fülöphöz: „aki engem látott, látta az Atyát.” Ezek a szavak
Jehova szavait visszhangozták. A Fiú az Atya megtestesítője, dicsőségének
fényessége, személyének hű képmása. „A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása,
és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen” (Zsidókhoz 1:3).
Ez a becses kinyilatkoztatás az Atya szeretetét kívánta felfedni a
vétkes elmék előtt. A bűnbeesés után az emberek már nem tudták felfogni és
megérteni Jehova végtelen és önfeláldozó szeretetét; az isteni jellemet
félelemmel szemlélték. A Megváltó emberi testet öltve érkezett közéjük, hogy
kinyilatkoztassa az Úr szeretetét.
Minden csodálatos tulajdonság az Atyától ered, és Fiában mutatkozik
meg.
Kedves: Kész jót tenni másokkal és boldoggá tenni őket kívánságaik
teljesítésével; jóságos, szívélyes¸ gyengéd.
Irgalmas: Segítőkész, barátságos, jóakaratú; képes a segítségnyújtásra
és a megbocsátásra akkor is, amikor az igazságosság alapján az nem várható el.
Jóakaratú: Természeti hajlama van a jóra; szeretetet sugároz
embertársai felé, és igyekszik támogatni a boldogulásukat.
Részvét: Szenvedés, fájdalmas együttérzés egy másik, szerencsétlen
sorsú emberrel; sajnálat, szánalom.
Sajnálat: Fájdalom és bánat érzése egy nyomorúságban lévő iránt.
Együttérzés egy szomorú emberrel.
Könyörületesség: Vétkessel szemben kedves, ahelyett, hogy megbüntetné;
irgalmas, kegyes. Hajlam, hogy a sértett embert rábírja, hogy bocsássa meg
sérelmeit és az ellene elkövetett vétségeket.
Ezek a csodálatos, isteni tulajdonságok a legjobban egy asszony
történetében mutatkoznak meg, akit házasságtörésen kaptak, és a Messiás elé
vitték. Kétségkívül bűnös volt. Pont tetten érték! Amikor a nőt hurcoló férfiak
ítéletet vártak a Megváltótól, Ő pontosan úgy válaszolt, mint ahogyan Jehova
tette volna. A Mennyei Felség lehajolt, majd, mintha nem hallana, ujjával a
porba írt valamit. Miután a férfiak tovább faggatták, felegyenesedett, és így
felelt: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” Majd újra
lehajolt, és ujjával írt a földre. Akik pedig ezt hallották, a lelkiismeret
által vádoltatván, egymás után elmentek onnan a vénektől kezdve mind az
utolsóig. Egyedül Jézus maradt és az asszony középen állva. (János 8:6-9, NKJV)
Irgalmas Úr! Kegyelmes Megváltó! Jézus részvéttel tekintett az asszony
szégyennel teli szemébe, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak azok a te
vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?” (lásd: János 8:10) A nő félelemtől
reszketve várta, hogy az első durva kő lágy húsába fúródjon, és így válaszolt:
„Senki, Uram!”
Jézus szívből jövő, gyönyörű szavai hallgató fülekre találtak: „Én sem
kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8:11)
A megújulásról két elgondolás született:
1. Jehova nem ítélkezik felettünk, így szívünk otthonra talál végtelen
szeretetében.
2. A Teremtő parancsa egy lehetőség. Tehát a felszólítás „eredj el és
többé ne vétkezzél!” Magában hordozza a hatalmat, hogy lehetőséget adjon a
bűnbánó vétkesnek az isteni parancsnak való engedelmességre.
Isteni törvény, hogy Jehovát ismerni annyi, mint Jehovát szeretni. Az
isteni elme feltárása a vétkezők előtt azért fontos tehát, hogy ők ennek
hatására közeledni kezdhetnek az Úr felé.
Krisztus, a világ fénye, elfátyolozta isteni természetének ragyogó
tündöklését, és emberként élt az emberek között, akik még ezen a világon
megismerhették Teremtőjüket. Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereket
arra, amit Isten akarata szerint tudniuk kell. Az égen fent, a földön, az óceán
hatalmas víztömegében Isten keze munkáját láthatjuk. Minden teremtett dolog az
Ő hatalmáról, bölcsességéről, szeretetéről tesz bizonyságot. A csillagokból, az
óceánból és a zuhatagból mégsem ismerhetjük meg Isten személyiségét úgy, ahogy
az Krisztusban kitárulkozott.
Az isteni szeretet kinyilatkoztatásának célja, hogy az isteni elmére
vonja a figyelmet. A szentírásban megtalálható annak a végtelen megalázkodásnak
minden lépése, amelynek a Fiú önként vetette alá magát, hogy
kinyilatkoztathassa az Atya szeretetét.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert Ő
Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem
megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és
magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta Őt Isten
mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy Jézus nevére minden térd
meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv
vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére (Filippibeliekhez 2:5-11,
KJV).
A szeretetet adni kell ahhoz, hogy lángra gyúlhasson. Az Atya
szeretetének kinyilatkoztatása vezérli a vétkezőket, hogy saját, makacs
akaratukat átadják az isteni akaratnak. Félelem helyett szeretet árad, és a
gyanakvás helyét teljes bizalom veszi át, amikor Krisztus életében az Atya
jelleme válik láthatóvá.
Gyöngéd, könyörületes, együttérző és mindig előzékeny volt másokkal. Az
Atya jellemét testesítette meg, és szüntelenül Jehova szolgálatában állt. Jézus
emberi természetben volt, és Isten azt akarja, hogy a követői is úgy legyenek.
Az Ő ereje által tudunk tiszta és nemes életet élni, ahogy a Megváltó élt.
Amikor a félelmet szeretet váltja fel, bekövetkezik az ígért
újjáteremtés. A megújulás teljessé válik, és az ember tökéletesen tükrözi az
isteni természetet. Minden igaz hitű ember, aki az ígéret nevében, miszerint
Jehova megment, Jehova üdvözítését hirdeti, a teljes megújulás ajándékát
tudhatja magáénak. A megváltás, amely a kereszten kezdődött, beteljesül, hiszen
az emberek maradéktalanul megújulva képesek az Atya természetét tükrözni, kinek
törvénye a szívekbe íródott.
- Csodálatos
az Ő neve- 1. rész – Hívjátok segítségül az Ő nevét! - Csodálatos
az Ő neve- 2. rész – Az Atya nevében - Csodálatos
az Ő neve- 4. rész- „Homlokán írva vala az ő Atyjának
neve”
_________________________________________________________________________________________________________
1 A történetnek nem célja bátorítani az
efféle viselkedést. Ma, ha egy tanár így viselkedne, nagy valószínűséggel
elbocsátanák. De azért nekem mégis ez a legkedvesebb középiskolai emlékem!
2 E.G.White, Pátriárkák és próféták, 63.o.
3 E. G.
White, Desire of Ages, p. 173.
4Ibid., pp. 172-173.
5 Az arámiról angolra fordított Újszövetség a
Messiást Y’shua-nak nevezi. "Y’shua" a hosszabb és sokkal
pontosabb Yahushua rövidítése.
Description
text:
A Szentírás kimondja, hogy a Fiút,
isteni öröksége révén, tökéletesebb névvel áldották meg, mint az angyalokat. Ez
a név azonban nem „Jézus”, hiszen az egyik nyelvről a másikra történő átírás
során a név nagy változásokon ment keresztül. A Fiú neve, hasonlóan az
Atyáéhoz, nagy szépséggel és jelentőséggel bír. Ez a tökéletes név önmagában is
azt az ígéretet hordozza, hogy az Atya megmenti azokat, akik hittel fordulnak
hozzá.
Alt text for image 1= „red mustang” „piros musztáng”
Alt text for image 2= „three crosses at
sunset” „három kereszt alkonyatkor”
Alt text for image 3= „very old book” „régi könyv”
Alt text for image 4= „latin text” „latin nyelven íródott szövegrészlet”
Alt text for image 5= „old English text”
„óangol nyelven íródott szövegrészlet”
Alt text for image 6= „aged book” „régi könyv”
Alt text for image 7= „man standing
barefoot” „mezítlábas férfi”
